A vesék tisztítanak és méregtelenítenek

Egy tisztítórendszerben a szennyvizet mechanikailag, kémiailag és biológiailag megtisztítják és feldolgozzák, mielőtt a víz újra visszajuthat a körforgásba. Hasonló történik az emberi szervezet folyadéktartalmának (azaz a vérnek) nagy részével: a vesék mechanikusan és kémiai-biológiai úton is átszűrik.

A vér 90 százaléka víz. A szív által a vérkeringésbe pumpált összvérmennyiségnek mintegy húsz százaléka folyik át a két vesén, ez percenként egy liter vér. Ennek körülbelül 10 százaléka (mintegy 150 liter naponta) kiszűrődik, ebből keletkezik végül az a jó másfél liter, ami vizelet formájában távozik a testből.

Egymillió finom edényke
A vesék aktív részei a nefronok, egymillió finom kis edény, amelyeket egyenként bőrhöz hasonló kis kapszula vesz körül. Ezekben az edénykékben történik meg a vér átszűrése és megtisztítása. Valamennyi nefronnak megvan a maga saját szűrőállomása, amely éppen elég nagy ahhoz, hogy a vértestek, egyik a másik után, átférjenek rajta. A hulladék cseppről cseppre átfolyik először a finom vesecsatornákon a vesemedence irányába, ahol legnagyobb részük felszívódik.

A jó vesefunkció az egészség záloga
A meggyengült vesefunkció azt jelenti, hogy zavar lép fel a szűrőrendszerben, és a salakanyagok kiválasztása nem történik meg tökéletesen. A salakanyagok visszamaradnak a szervezetben, és olyan betegségeket idéznek elő, mint a reuma, a köszvény, az allergia, a bőrkiütések, a viszketés vagy az asztmás roham. Vesegyengeség esetén a salakanyagok az izzadással a bőrön keresztül választódnak ki, és ez túlterheli a bőrt: ólomszínűvé válik, fakó és természetellenes hatást kelt. Veseműködési zavarok esetén a kiválasztás másik lehetséges útját a nyálkahártyák jelentik, ami megnöveli a fertőzésre való hajlamot.

A jól működő vesék ezzel szemben megfelelően víztelenítik a testet, a fölösleges vizet és a salakanyagokat a húgyutakon keresztül választják ki. Egészséges veséről árulkodik az egészséges bőr és a jó közérzet.

Miról árulkodik a vizelet?
A vizeletvizsgálat mindig is a betegségek felismerésének egyik jó módszere volt. Állaga, színe, szaga, mennyisége, a vizeletürítés ideje és gyakorisága mind fontos információ az orvos vagy a természetgyógyász számára. Míg a vizelet már az ókorban jelentős diagnosztikai segédeszköznek számított, az újkor mikroszkópos vizsgálatai jobb és részletesebb információkat hoztak.

A centrifugában kiválasztott vizeletkristályokat különféle sók alkotják. Mellettük azonban olyan anyagok is megjelenhetnek, amelyekből például vesegyulladásra lehet következtetni. A vizeletből kimutatható legtöbb betegség a vesék területén keresendő. A túl sok húgysav például hosszúkás, vékony, hegyes kristályokat alkot a vizeletben, az oxálsav szögletes formájú. Ha vörösvértestek jelennek meg a vizeletben, az vesegyulladásra utalhat, míg a fehérvérsejtek felbukkanása inkább húgyúti gyulladást jelezhet.

Az egyes betegségektől függően a vizelet pluszanyagokat tartalmazhat. Cukorbaj esetén ez szőlőcukor, sárgaságnál epefesték (bilirubin), vesegyulladásnál fehérje.

A vesék figyelmeztető jelei
Nemcsak a napi vizelet elemzése jelezheti a veseproblémákat, hanem bizonyos testi tünetek is. A nem tökéletesen működő vesék nem fájnak, vagy csak ritkán, gyulladás esetén. A funkciózavart jelezheti könnyű nyomás a vesetájékon, tompa érzés a vesékben, és néha körülhatárolhatatlan háti fájdalom.

Más, veseproblémára utaló jel lehet: zavaros vizelet, véres vizelet, túl gyakori vizelési inger, túlzott hízás (cukorbajnál) vagy a vizelet mennyiségének csökkenése, fejfájás, megnövekedett testhőmérséklet, duzzadt szem és ujjak, ödéma, szomjúságérzés, gyengeség, szívpanaszok, magas vérnyomás, tartós fáradtságérzés. Ezeket a tüneteket akkor sem szabad semmibe venni, ha csak csekélyek.

Veszélyben a vesénk
Veséinket számos dolog fenyegeti. Krónikus hólyaghurut vagy az urogenitális rendszer gyulladása esetén a kórokozók feljuthatnak a veséig. Márpedig ha egyszer megbetegedtek, sok türelemre van szükség a gyógyuláshoz.

Károsítja a vesét a kezeletlen magas vérnyomás, a be nem állított cukorbaj, a krónikus angina- vagy mandulagyulladás, a köszvény és a húgysavbetegség. Ha túl keveset iszunk, ha túl sok sót vagy erős fűszert használunk, túl sok kávét és alkoholt fogyasztunk, egyoldalúan táplálkozunk vagy túl sok gyógyszert szedünk, akkor szintén a vesénket veszélyeztetjük. Ezenkívül külső rizikótényezőnek számítanak a következők: krónikusan hideg láb, az időjárásnak nem megfelelő öltözködés, kevés mozgás.

A víz mint életelixír
Víz nélkül nincs élet, szüksége van rá a természetnek és az embernek egyaránt. Egy hetvenkilós ember testében körülbelül 45 liter víz található. Tizenöt százalékos vízveszteség már életveszélyes.

A két vese, a tüdő, a bél és a bőr naponta 2-2,5 liter folyadékot választ ki. Ugyanekkora mennyiséget mindennap vissza is kell juttatnunk szervezetünkbe. A vízszükségletet a testi erőfeszítésen kívül a klíma, a testsúly és egyéb tényezők határozzák meg. Ha a vesék túl kevés folyadékhoz jutnak, a kiválasztás túl koncentrált lesz, ez pedig megkönnyíti a kiválasztó utak (a vese, a hólyag és a húgyvezeték) gyulladásának kialakulását. De a következmény vesekő vagy �homok is lehet.

Ha meggondoljuk, hogy szilárd táplálék nélkül akár hetekig is elélhetünk, víz nélkül viszont csak néhány napig, látni fogjuk, hogy szerveink működése főként a folyadékbeviteltől függ. Mint Are Waerland, a híres táplálkozástudós megjegyezte: �A bőséges vízivás nagyságrendekkel fontosabb szervezetünk számára, mint a kiadós, szilárd táplálék.� A víz részt vesz a légzésben, az emésztésében, a vérkeringésben, a mozgásban, az érzékszervek és az agy működésében. A szervezet legtöbb kémiai folyamata csak megfelelő mennyiségű víz megléte esetén játszódik le.

Nagy mennyiségű vizet kell innunk az izzadás, szervezetünk hőszabályozása miatt is. Ha testünk túlhevül, akár mozgás, akár idegi tevékenység miatt, a verejtékmirigyek folyadékot vonnak el a vérből, és a hőkiegyenlítés érdekében izzadságréteggel borítják el a bőrt. Manapság sok ember nem juttatja be szervezetébe a megfelelő mennyiségű folyadékot. Ennek levét a vesék isszák meg. Éppen ezért tanácsos egész nap inni, mindig egy kicsit: szénsavmentes ásványvizet, csapvizet, hígított gyümölcslevet, gyógyteát, zöldség- vagy gyümölcslevet.

Akkor is innunk kell, ha nem vagyunk szomjasak. A napi folyadékigény felnőttek esetén 2-2,5 liter, amibe nem számít bele az ételekben és a tejben lévő víz. Ha meleg van vagy sokat mozgunk, még több folyadékra van szükségünk. Ha eleget innánk, egy sor problémát elkerülhetnénk. Nem keserítené az életünket a székrekedés, a hólyaggyulladás, a vesekövek, a veseműködési zavarok, a köszvény vagy a szervezet elsalakosodása.

A sok ivás különösen fontos azoknak, akik fölös kilókat cipelnek magukon. A vízben nincsen kalória, ám a gyomrot jól feltölti, ezért ideális étvágycsökkentő. Aki rá akar szokni a több ivásra, annak ajánlatos fokozatosan próbálkozni. Mindennap igyon meg egy pohárral többet, amíg el nem éri a napi 2-3 litert.

Vesekímélő diéta
Már fennálló veseműködési zavarok vagy vesekő esetén tanácsos kímélő diétára átállni. Erre főként a sószegénység jellemző. A főzősó megköti a vizet a szervezetben, és károsítja a vesék szűrőrendszerét. Az ember napi főzősószükséglete körülbelül 5 gramm, ennél több már károsítja az egészséget. Mivel a nátrium-klorid jóformán minden élelmiszerben előfordul, nincs szükségünk kiegészítésre.

Ha kevesebb sót fogyasztunk, helyettesíthetjük zöldfűszerekkel, például bazsalikommal, kaporral, köménymaggal, majoránnával, oregánóval, rozmaringgal. Tilalmi listára kerül viszont a főzősó, a fűszersó, a húskonzerv, mindenféle füstölt áru, a kávé, a fekete tea, az édességek, a disznóhús és a kolbászfélék. Ideális vesekímélő diétás ital a zellerlé, amelyből minden étkezéshez megihatunk egy pohárral.

Házi veseteszt
Az úgynevezett �tealöket� segítségével ellenőrizhetjük veseműködésünket. Tesztnapként egy szabadnapot szemeljünk ki, amikor nincs sok tennivalónk. Előző este már ne együnk sós és fűszeres ételeket, mert a só megköti a szervezetben a vizet, és ezzel meghamisítja a teszteredményt.

A tesztnapon ne együnk semmit, és ne is igyunk olyan folyadékféléket, mint gyümölcslé, tej, kávé stb., viszont két óra leforgása alatt igyunk meg 1,5-2 liter gyógyteát, nem túl hidegen és nem túl melegen. Nagyon fontos, hogy teaivás előtt kiürítsük a beleinket és a hólyagunkat. Erre a legalkalmasabb a megfelelő vesetisztító tea.

A teaivást követően a kiürülő vizeletet tizenkét órán át mérőedényben fogjuk fel. Ha több mint másfél liternyi ürül ki, akkor elégedettek lehetünk a végeredménnyel. Ha a vizelet mennyisége egy liter alatt marad, akkor forduljunk szakemberhez, és kérjünk tanácsot vesegyógyításhoz. De vigyázat: ha ödéma, vesemedence-gyulladás, magas vérnyomás vagy szívbetegség áll fenn, a tesztet nem szabad elvégezni!

Vesegyógyító növények
Veséink egészségmegőrzésében a gyógynövények fontos szerepet játszanak, hatóanyagaik ugyanis megszüntetik a vizelet pangását, serkentik a vese és a hólyag működését, csökkentik a gyulladási hajlamot, és általánosan is jó a megelőzésre. A következő gyógynövények vannak jótékony hatással a vesére:

Az indiai vesetea (Orthosiphonis stamineus) ajakos növény, őshazája Ausztrália és a Szunda-szigetek. A majd egy méter magasra növő gyógynövény nagyon hasonlít a borsmentához, amellyel egyébként közeli rokonsogában is áll. Feltűnő jellegzetességei a virágból hosszan kinyúló porzók, ezeknek köszönheti másik nevét, a �macskaszakállt�. Gyógyító hatását csak mostanában fedezték fel. Teája lipofilflavonokat tartalmaz, amelyek segítik a vese kiválasztó munkáját. A tea nagyobb mennyiségben fogyasztva sem okoz káros hatásokat.

A csalán (Urtica dioica) szívesen nő emberi települések közelében, kerítések mentén. Leveleiben értékes hatóanyagok találhatók: klorofill, vas, enzimek, ásványi anyagok. A vizsgálatok szerint a csalán képes kihajtani a veséből a fölösleges húgysavat. A gyógynövény-terápiában a leveleket általános salaktalanításra és méregtelenítésre használják.

Az aranyruta (Solidago virgaurea) száraz mezőkön, fenyőerdőkben és alpesi legelőkön nő. Szép aranysárga virágai késő nyártól őszig nyílnak. Gyógyászati célokra az egész virágzó növényt használják. A benne lévő szaponinok és keserű anyagok serkentik a vese kiválasztó munkáját és gyulladáscsökkentő hatásúak.

A nyírfalevél (Betula pendula) szaponinokat, flavonoidokat és illóolajakat tartalmaz, bennük sok szalicil-metilészterrel. Amikor felfedezték a levelek vizelethajtó hatását, a nyírfa a �vesefa� nevet kapta. A nyírfalevél tea formájában tökéletesen ártalmatlan, nem irritálja a vesét. A levéllel végzett klinikai vizsgálatok azt igazolták, hogy segítségével a naponta kiválasztott vizelet mennyisége akár az ötszörösére is növekedhet.

A zsurló (Equisetum arvense) kovasavtartalmának köszönhetően a vesefunkció serkentésére kiválóan alkalmas gyógynövény. Dioszkoridész már az időszámításunk szerinti 1. évszázadban felhívta a figyelmet a növény gyógyhatására. Ma már tudjuk, hogy a szálszerű levelek vizelethajtó hatásúak, erősítik a kötőszövetet, és kedvezően befolyásolják az anyagcserét. A vesefunkciót kedvezően befolyásoló hatóanyagai: kovasav vízben oldódó, kolloid formában. Szaponin mint equisetonin, szerves savak, ásványi savak.

A boróka (Juniperus communis) örökzöld cserje, amely vadon nő a mocsaras vidékeken, mezőkön, az Alpokalján. Gyógyító célokra feketés bogyóját használják, amelyek botanikailag nem bogyónak, hanem húsossá vált gyümölcslevélnek számítanak. Ezek a pszeudobogyók egy százalék illóolajat, keserű anyagot (juniperin) és különböző ásványi sókat tartalmaznak. A borókabogyót már Kneipp is vizelethajtóként és méregtelenítőként rendelte. A juniperus-hatóanyagnak különösen ödémásodás, vízfelgyülemlés esetén van nagy jelentősége.

Amint láthatjuk, nem olyan nehéz segíteni veséink munkáját, hogy megőrizhessék egészségüket. Mindehhez még azt is ajánlatos tudnunk, hogy az életöröm és az optimizmus ugyancsak veseóvó hatású, míg a szorongás és a levertség ellenkező hatást vált ki. Azzal pedig már a régi kínaiak is tisztában voltak, hogy vesénk épségétől sok minden függ, például a beteljesült szerelmi élet, az egészséges szexualitás.

Teakeverék a veséknek
A recept: 
  -  20 g indiai vesetea � veseserkentő hatású
  -  20 g csalánlevél � méregtelenítő
  -  20 g aranyruta � kiválasztó hatású
  -  20 g nyírfalevél � funcióserkentő
  -  20 g zsúrlólevél � vízhajtó
  -  30 g borókabogyó � vizelethajtó
Ebből a keverékből naponta egy teáskanálnyit forrázzunk le egy csésze vízzel, 5 percig hagyjuk állni, majd édesítés nélkül vagy egy kis mézzel ízesítve kortyonként igyuk meg, mindig étkezés után.